Challange

Kapcsolatok

Úgy érzem, hogy az embereknek szükségük van segítségre a kapcsolataik terén.

Először talán a családi kapcsolatokról szeretnék beszélni kicsit. Valamiért manapság kezdünk elszakadni a családunktól. Jellemzően ez már kiskorban megtörténik és főleg a magyar társadalomra igaz, hogy hiányzik a testi kontaktus a szülő és a gyerek között.

Miért olyan nehéz átölelni egymást? Nekem nagyon furcsa ez a kérdés, mert egyszerűen olyan ember vagyok, aki legszívesebben állandóan ölelgetné és puszilgatná azokat, akiket szeret. De sajnos én is hiába vagyok ilyen, ha a másikat ez zavarja.

Amennyiben a Te családodban is hasonló a helyzet és azt érzed, szükséged van testi kontaktusokra, ám mégsem kapod ezt meg, kezdd el tanítani a környezeted! Igen, jól olvastad! Azt írtam, tanítani. Mit értek ezalatt? Kezdd el nekik egyre többet mondani, mennyire fontosak számodra és kezdj el egyre jobban közeledni feléjük. Először persze nagyon furcsának fogják tartani a közeledésed és nem értik, hogy a drága fiuk vagy lányuk hogy-hogy most x évesen kezdi ezt el. De ne törődj ezekkel a dolgokkal! Ha problémád van valamelyik közvetlen rokonoddal (szülő, nagyszülő) és ez a probléma zavar Téged, tegyél ellene. Add le a büszkeséged, mert a szeretet áramlását korlátozod vele! Próbálj meg nyitni! Lehet, hogy elutasítás lesz az első reakció, de ha ez valóban fontos Neked, próbálkozz tovább! Megéri.

A család egy adott dolog, ám a barátokat mi választjuk magunk köré. Nincsenek barátaid? Ajjaj! Akkor nagy a probléma. De ne aggódj! Szerintem ebben is tudok segíteni.

Megint visszatérnék az alapvető problémára. Egyszerűen sokan túl zárkózottak ahhoz, hogy mély és intenzív kapcsolatokat hozzanak létre. De mitől félnek? Ha soha nem nyílsz meg senkinek, mitől várod, hogy értékes kapcsolataid legyenek?

Vegyük például a köszönést itt is... sokszor már azt érzem, hogy hülyének néznek az utcán, ha én puszival és öleléssel köszönök. De miért? Nem ez lenne a normális? Ha szeretünk valakit, akkor azt így tudjuk a legjobban kimutatni. Természetesen nem az néz hülyének, akit megölelek, hanem a többiek.

Vagy az is zavar, amikor boldogan röhögcsélünk a metrón és a fásult, pesszimista, életunt emberek lenéző fejekkel néznek ránk... már bocs, hogy jó kedvünk van!

De visszatérve az alapproblémához. Tegyük fel, hogy nincsenek barátaid vagy nem olyanok a baráti kapcsolataid, amilyeneket szeretnél. Mi lehet a probléma? Hát, bocsi, hogy ezt mondom, de benned van a probléma ez esetben is. A hozzáállásodon kell változtatnod!

Én rájöttem, hogy csak olyan emberekkel fogom tölteni az időm, akik valóban értékesek és akikkel értelmes az időtöltés. Érdekemberekre és látszatbarátságokra ne pazarold az időd! Azt látni fogod, ki az, aki miattad szeretne Veled megismerkedni és ki az, akinek valami más oka van rá. Ez utóbbi típusnál azonban nem kell elvágnod az egész kapcsolatot. Te legyél mindig kedves és segítőkész, amennyire Tőled telik, de ne add ki Magad ezeknek az embereknek!

Hogyan szerezz barátokat? Mégis kik a barátok? Az első kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Légy nyitott és mutass érdeklődést az emberek iránt! Ha látják rajtad, hogy tényleg érdekel mi van bennük, hogy érzik magukat, mik a problémáik, mik a vágyaik.... észreveszik, hogy Te nem csak egy felszín-ember vagy és valóban kíváncsi vagy rájuk. Szerintem amint nyílt szívvel áll valaki az embertársaival szemben, egyből egy olyan tér alakul ki közöttük, amiben elindulhat valami. Persze ez nem azt jelenti, hogy biztos ők lesznek a legjobb barátaid. De attól még fontos, hogy legyen sok barátod.

Kit nevezek én barátnak? Hát... Jó kérdés. Barátom rengeteg van. Legjobb barátom már kevesebb. De igazából csak annyiban teszek különbséget barát és legjobb barát között, hogy egy legjobb barát több síkon kapcsolódik hozzám, míg egy barát kevesebb síkon. Ettől egyik sem több vagy kevesebb, mint a másik. Csupán szorosabban kapcsolódik hozzám az egyik, mint a másik. De ettől függetlenül minden barát fontos, szeretetreméltó és különleges! És például attól függetlenül, hogy valaki barátom vagy legjobb barátom, ha bajban lenne, bármikor ugranék és segítenék, ha tudok. Szóval én a "legjobb" szót, mint meghatározás nem az én hozzájuk való kapcsolatomból hoztam létre (mert az mindenki felé ugyanolyan nyílt és őszinte), hanem az ők felém irányuló hozzáállásukból.

De lényeg a lényeg, hogy ha Te kellően nyíltan állsz az emberekhez és mindenkiben a jót keresed (mert igenis, mindenkiben megvan a jó), ők is közeledni fognak Hozzád és lehetőséget adsz a barátságok kialakulására.

Aztán itt van még a párkapcsolat. Igazából ezen nem lepődök meg, ha azt mondod, hogy ezzel van a legtöbb embernek problémája. Én egy 7,5 éves kapcsolaton vagyok túl és most emiatt lehetnék teljesen pesszimista ezügyben. De tudom, mi okozza a problémát.

Sokan még odáig ügyesen eljutnak, hogy türelmesek és fejlődőképesek a kapcsolatban. Leülnek megbeszélni a problémákat és megpróbálnak közös megoldást találni rá. Ne haragudj, de egy 2 évnél rövidebb kapcsolatot én nem tudok párkapcsolatnak nevezni, mert az inkább szerintem kalandozás. Kell minimum 2 év ahhoz, hogy valakinek a lényét feldolgozd legalább olyan szinten, hogy meglásd érdemes-e több évet együtt töltenetek. Ha már eltelt ez a 2 év és még utána is úgy érzitek, hogy tudtok egymásnak újat nyújtani, akkor onnantól elkezdődik a párkapcsolat. Itt még zárójelben hozzátenném, hogy párkapcsolat alatt én együttélést is értek. Anélkül a tiniszótárban használatos "járás"-t lehet inkább a kapcsolatra használni. De ez megint csak az én véleményem.

Szóval... miből ered a probléma a legtöbb párkapcsolatban? A birtoklási vágyból - egyértelműen. Az a baj, hogy az emberek abban a tudatban élnek, hogy ha szeretnek valakit, az csakis az övéké. Ez  nagyon téves elképzelés! Egy embert soha nem birtokolhat a másik. Az embernek szabad akarata, hogy legyen valakivel vagy sem. Ha már több, mint 2 éve együtt élsz valakivel, vedd megtiszteltetésnek, hogy a párjának fogadott és ne akard bekorlátozni!

Egy ideális világban az emberek a jelenben élnének, a pillanatok varázsában. Nem zavarnák be elméjüket a múlton vagy jövőn való töprengéssel, hálásak lennének azért, ha valakivel együtt tölthetik idejüket. Ha pedig egy érzelem elmúlik, nem erőltetnék rá magukat a másikra. Tudomásul vennék, hogy amit eddig átéltek, az gyönyörű volt, a jövőnek pedig utat kell engedniük.

Onnantól kezdve, hogy egy párkapcsolat átbillen a birtoklási vágy oldalára, amikor a felek elkezdenek féltékenykedni és bekorlátozzák a másikat, a kapcsolat halott. Egyszerűen ilyen negatív szinten nem létezhet semmi két ember között. Onnantól már csak erőlködés.

A kapcsolatoknak - legyenek azok baráti, családi, szerelmi - egy laza, kellemes, szeretetteljes mederben kéne folyniuk. És inkább kapcsolódásoknak mintsem kapcsolatoknak kéne nevezni őket. Ugyanis a kapcsolat szó már elve determinált. Lezáratott. Ezzel szemben a kapcsolódás egy jelenbeli dolog, amely folyamatosan történik.

Ha szeretnéd, hogy erőt adó, lelkesítő, érzelemgazdag kapcsolódások vegyenek körül, válj Te is erőt adóvá, lelkesítővé és érzelemgazdaggá!  Örülj a pillanatoknak, amiket egyes emberekkel tölthetsz és legyél hálás, hogy ők is Veled szeretnék ezt az időt együtt tölteni!

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat