Challange

Minden nap különleges

Szeretnék megosztani Veled valamit. Ez csak egy újabb kis titok, semmi különös, de megintcsak segíthet derűsebben szemlélni a hétköznapokat.

Ma reggel be kellett mennem az egyetemre. Február 4.-e van, teljesen átlagos csütörtöki nap... Igazából van egy tanár, aki már lassan 2 hete szórakozik és nem lehet elérni, hogy beírja a vizsgajegyem. Lényeg annyi röviden, hogy jövő hét hétfőn már le kell adni az indexet és én a betegség miatt egyáltalán nem tudtam jegyeket íratgatni... úgyhogy most kb. rohanás van. Na de nem is ez a fontos. A kedves titkárnéni roppant bájos humorával megjegyezte, hogy mennyire béna vagyok, hogy ennyi jegyet be kell még íratnom és holnap délután 3-ra menjek vissza az indexemért. Persze holnap már gondolhatod, hogy más jegyet nem fogok tudni beíratni délután...

Lehettem volna nagyon ideges és szitkozódhattam volna, de ehelyett úgy döntöttem, elmegyek fotózni a Duna-partra. Jó tippem van... Ha magaddal viszed minden nap a fényképezőgéped, egy teljesen szürke hétköznaból is varázslatos napot varázsolhatsz. A technika nagyon egyszerű. Feledkezz meg egy kicsit az aznap történtekről és játsz turistát. Én nagyon élvezem!

Ahogy kiléptem az egyetemről és elkezdtem sétálni a Boráros tér felé, gyönyörű látvány tárult elém. Az idegesség egyből elszállt és már csak a Dunáról visszaverődő napsugarakra és a bolondos sirályokra tudtam koncentrálni.

Nekem annyira furcsa, hogy az emberek elfeledkeznek a Nehru-partról. Persze, nem egy csodálatos park, már csak fekvéséből adódóan sem... valamint sajnos sok a hajléktalan meg koszos is. De könyörgöm! Annyi minden mellett képesek vagyunk elmenni úgy, hogy észre sem vesszük! Az emberek zöme felszáll a 2-es villamosra és csak úgy átviharzik ezen a kis szakaszon is. Fel se tűnik nekik, hogy a raktárhajók között mennyi kis csoda található.

A csarnokban vettem egy sajtos croissant. Nem, még nem kezdtem el csinálni a raw food-ot. Pár dolgot még előtte úgy érzem, meg kell teremtenem az életemben és ha már lelkileg olyan szinten fogok állni, akkor bele tudom vetni magam ebbe is. Lényeg a lényeg... nagyon nagy volt a croissant és nem tudtam megenni, úgyhogy kitaláltam öreg néniset játszom kicsit és madarakat etetek. Voltak sirályok, galambok, varjak. Annyira jól éreztem magam! El is felejtettem, miért csináltam ezt kis koromban is... mármint a madáretetést. Szerencsétlenek elég nehezen találnak ilyen nagy hóban élelmet és nagyon örültek a falatkáimnak.

A pár szem élelemért cserébe pedig elhalmoztak a szeretetükkel! Olyan volt, mintha direkt nekem pózolnának, miközben fényképezem őket. És ugyan nem vagyok egy nagy fotós, de szerintem elég jól sikerültek a képek.

Mit akartam ebből az egész sztorizgatásból kihozni? Csupán annyit, hogy legyél figyelmes! Ha képes vagy megállítani az időt néha és elmerengeni, észreveheted, hogy minden nap rengeteg csodát rejt és az élet mindennel megajándékoz, amire vágysz. Nekem most egy kis nyugtatás kellett a "kedves" titkárnéni után. Teljesen kikapcsolták az agyam a játékos kis sirályok és a berregő galambhangok.

Olyan egyszerű és fantasztikus lenne az élet, ha nem bonyolítanánk állandóan túl. Egyre inkább arra döbbenek rá, hogy minden a világban csak a játékról és a szeretetről szól, a lényeg pedig az, hogy nevetve, boldogan ünnepeljük a pillanatokat.

A parton álló fával búcsúznék ma Tőled. Ő is annyira egyszerű, mégis milyen csodálatos! Nem túl bonyolult az élete, mégis boldog, mert nap mint nap ráláthathat a Duna napfénytől csillogó vizére, a játékos madarakra, a  gyökerei előtt labdáért rohangáló kutyusokra és azokra a járókelőkre, akik még képesek elkalandozni a már egyre kopottabb és koszosabb járda melletti csodák birodalmában.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat